Nem tudom ki hogy van vele, de én nem igazán szeretem a Budapesten sétáló turistákat, főleg nem ha megállítanak, és kérdezősködni kezdenek. Sosem értem őket, nem tudom mit keresnek, vagy hogy hova szeretnének eljutni, és mindig hosszú-hosszú kínos perceket élünk át, még valaki oda nem jön és ki nem segít. Tudok angolul, bár nem a legmagasabb szintű a tudásom, de épp el tudnám magyarázni, hogy merre, hogyan, mivel menjenek, ha megérteném hogy mit keresnek. De általában ez már rögtön az elején hibázik sajnos. A hosszú kínos percek pedig már előre a szemem elé vetülnek, ha valaki felém jön az utcán.
A minap azonban nagy meglepetés ért. Egy nagyon aranyos fiatal pár jött velem szembe, látszott, hogy franciák, és az is, hogy valamit nagyon keresnek. Nem igazán láttam még ennyire kétségbeesett turistát Pest utcáin, ezért hát vettem egy nagy levegőt, úgy döntöttem legyőzöm a mumust, és én megyek oda, megkérdezem hogy mi a baj és hogy tudok-e segíteni. Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődtek. Nem tudom mennyi ideje sétáltak ennyire kétségbeesett arccal, de azt biztosan felváltotta a meglepődés. Rám néztek, és hebegve, habogva csak annyit tudtak kiejteni a szájukon, hogy baseus hungary.
Én még náluk is jobban meglepődtem, hogy értem amit keresnek, tudom, hogy mi az, amiben segítségemet kérik, és bár üzletet a környéken nem tudtam, de elirányítottam őket a baseusshop.hu oldalára, aminek láthatóan még jobban örültek. Nem tudom a mai napig sem, hogy pontosan mi volt a baj, vagy miért kerestek ennyire egy magyar baseus üzletet, mindenesetre azt gondolom megtört a jég, és igazán jó érzés volt, hogy bátorságom értelmet nyert, méghozzá az eddigi két legaranyosabb budapesti turistával szemben. Azt gondolom mostantól bátrabban nyújtok majd segítséget a külföldiek számára.